• Az én sportom a kézilabda! Azért választottam ezt a sportot mert, a testvérem már nagyon régóta űzi ezt a sportot és nekem is megtetszett. Eleinte csak páran jártunk köztük az egyik osztálytársam Noémi neki is nagyon tetszett de már ezen az éven abbahagyta. És most 2 taggal bővült a csapatunk. Mi az U14-es korosztályba játszunk. Nagyon nehéz ellenfeleink vannak mert a tavalyi évet kihagytuk a meccsezés terén. De legalább volt időnk gyakorolni. Egy héten 3 edzésünk van kedden szerdán és csütörtökön. A csapatom olyan mint egy nagy család nagyon összetartóak vagyunk ha baj van segítünk egymásnak. Én ezt már lassan 5 éve kézilabdázok.
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  
  

A sárospataki református templom története

Az 1538. esztendőt tekintjük a sárospataki reformáció kezdetének, amikor a wittenbergi reformációtól áthatott István presbiter pataki plébános (vélhetően Gálszécsi István) itt tevékenykedett. A reformált hitre tért patakiak első istentiszteleti helye a jelenleg római katolikusok által használt Árpád-házi királyok korában épült vártemplom volt. 1671. augusztus 5-én Báthori Zsófia – figyelmen kívül hagyva időközben elhunyt férje II. Rákóczi György vallását és anyósa Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony akaratát – a vártemplomot erőszakkal elvette az azt immár százötven éve használó reformátusoktól, és a római katolikusoknak adta.Ezt követően rövid ideig a reformátusok használatába került még, de a templom a jezsuiták hatására ismét elvétetett, s a reformátusok istentiszteleti hely nélkül maradtak. Tudós lelkipásztoruk a Thököly Imre jóvoltából leideni és franekeri egyetemen tanult Debreczeni Ember Pál, kora jeles egyházi személyisége volt, aki ebben a válságos helyzetben hűséggel pásztorolta a híveket, amíg lehetett. A jezsuiták megtiltották a reformátusok szabad vallásgyakorlatát, lelkészüket bezárták. 1703 és 1705 között a reformátusok a főiskolán tartottak istentiszteletet. 1705-ben a jelenlegi templom telkén a gyülekezet fatemplomot épített, majd 1726-ban egy nagyobbat, amelyben a diákság is elfért.– f

BÚVÓPATAK

I. Rákóczi György erdélyi fejedelemként, a terület virágzó korszakának uralkodója. Munkásságának emlékei a kultúra, az oktatás, a fennmaradt kastélyok és várak által ismertek. Itt Sárospatakon „életműve” az ipartörténet felé irányuló fejezetének bemutatására is van lehetőségünk.  Ő az  ágyúöntő műhely létrehozója. A 17. században elterjedt, a lángkemencék típusába sorolható műhely 1631-től 1648-ig működött. Jelen ismereteink szerint Sárospatakon 80 ágyút öntöttek, legnagyobb számban a mezei, vagy tábori ágyúk kategóriába sorolhatókat. Az évszázadok az ágyúöntő műhely épületét is eltüntették, a parkosítás a 19. században véglegesen elfedte a romokat. A korabeli források azonban megőrizték működése közel két évtizedének sok-sok információját. Détshy Mihály levéltári kutatásait is felhasználva Ringer István 2006-ban megkezdett régészeti ásatása hat esztendő alatt tárta fel az épületmaradványokat, hozott felszínre az ágyúöntő műhely működéséhez kapcsolódó tárgyi emlékeket. Ekkor indult el egy feldolgozó munka, mely a korabeli ábrázolásokat és az Európa-szerte fellelhető írásos emlékeket összegyűjtve beazonosította az egykori műhely feltárt részleteit és rekonstruálta az  ágyúöntő műhely legfontosabb egységeit, a lángkemencét és az öntőaknát.(Forrás-Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeum honlapja)

A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának úrihímzéses úrasztali terítői

Közismert, hogy a fejedelemasszony udvarában hímző iskola működött, ahol a főúri lányok megtanulhatták a különféle öltéstechnikákat, elsajátíthatták az úrihímzést. Itt nevelkedett Széchy Mária, a Murányi Vénusz is, 1625-ig. Név szerint ismerjük Lorántffy Zsuzsanna egyik hímző asszonyát, Putnoki Klárát, aki Szemere Lászlónak, a későbbi Zemplén megyei alispánnak volt a felesége. A Sárospataki Református Kollégium Múzeuma hat darab úrihímzéses úrasztali terítőt és egy párnavéget őriz a Lorántffy hímző műhely darabjaiból. Ezek közül kettő a fejedelemasszony sajátkezű munkája.

I.Rákóczi György Bibliája

A könyv a Rákóczi családtól az 1650-es években lett a Rákócziak által bőkezűen támogatott Sárospataki Református Kollégium tulajdona. Ám amikor I. Rákóczi Ferenc és Báthory Zsófi a 1671-ben elüldözte a kollégium ifjúságát Patakról, a könyvtár jelentős részét, közte ezt a könyvet nem tudták magukkal vinni. Ekkor került a Sárospatakra telepített jezsuiták kezébe. Ám miután Thököly Imre elfoglalta Patakot, a diákok egy része Erdélyből visszatért, a jezsuiták tulajdonából visszakerült a Kollégiumba. 1939-ben a biztonságos megőrzés érdekében egy budapesti bank széfjében helyezték el, több más értékes könyvvel együtt. Innen vitték el 1945-ben a Szovjetunióba, Nyizsnyij Novgorodba, ahonnét 2006-ban sikerült visszaszerezni. Bízunk abban, hogy a könyv kalandos útja ezzel a végéhez ért, s a továbbiakban a Sárospataki Református Kollégium marad gazdája és őrzője ennek a kultúrtörténeti kincsnek. Erről a sokszor gazdát váltó könyvről készült hasonmás kiadás 2015-ben, a vizsolyi Biblia megjelenésének 425. évfordulójára. A barna műbőrkötéssel ellátott könyv címlapján I. Rákóczi György fejedelem pecsétjének dombornyomása látható.

Ez a most ismertetésre kerülő példány is az 1590-es, első magyar nyelvű Biblia, de nem a teljes, annak újszövetségi része. Rákóczi Zsigmond egyik fi a, I. Rákóczi György (1593–1648) hordta magával utazási során, használta, olvasta napi rendszerességgel. Erről saját kezű bejegyzései tanúskodnak, amelyek Sárospatakon, Ónodon, Besztercén, Borsiban, Leleszen és másutt keletkeztek.A könyv eredeti példányát a Sárospataki Református Nagykönyvtár őrzi, de eredetileg a Rákóczi család tulajdona volt.

2.A gályarabok emléktáblája

A rácsos kapun belépve a Nagyportába, három részre osztott kapualjba lehet jutni. A szélső részekben, a falakon helyezték el jobbra és balra az iskolatörténet néhány kiemelkedő alakjának, és fontos eseményének bronzból készült domborművét.
1660, Lorántffy Zsuzsanna halála után a kollégium léte került veszélybe.
A Wesselényi-féle összeesküvés leleplezését követően Báthory Zsófia áttért a katolikus hitre, és földesúri jogát kihasználva elűzte Patakról a diákságot és az iskolát. A nagyobb diákok Debrecenbe, majd onnan Erdélybe menekültek.
A Debrecen útikönyv azt írja, hogy a pataki diákok 1672 őszétől 1673 tavaszáig voltak Debrecenben, utána Marosvásárhelyen telepedtek meg.
Azt tudom, hogy a debreceni lelkészek hogyan kerültek Nápoly közelébe gályarabságba, de a sárospataki diákokról eddig nem tudtam. Érdekes ez, mert a történetírók szerint ezidőtájt nem is létezett a pataki kollégium.
Az emléktábla szerint viszont volt 22 diák, akiket szintén gályarabságra hurcoltak. És ugyanúgy mint a debrecenieket, 1675-ben.
Az 50x82 cm-es bronztábla egy széles márványkeretben látható, alatta a huszonkét név.
A táblát a pataki Diákok Országos Szövetsége állíttatta 1936-ban.

A reformációs projektnapok részeként iskolánk  is csatlakozik a határon túli magyar református tanintézmények támogatásához, a gyermekek nemzeti és hitbéli megmaradását célzó, határokon átívelő közös összefogáshoz. Az adománygyűjtést Magyar Református Egyház keretén belül évek óta a Kárpát-medencei Református Oktatási Alap szervezi.

2016-ban jelent meg  a Sárospataki Református Egyházközség kiadásában“Cum grano salis” című könyv, mely a város történetének legmeghatározóbb női személyisége, Lorántffy Zsuzsanna nagyasszony korából származó étel- és süteményrecepteket, kultúrtörténeti írásokat, korabeli levelezésekből szemelvényeket tartalmaz. 

Komoly forráskutatások után a recepteket két mesterember írta, Márki Bertalan István mesterszakács és Kövér Zsolt mestercukrász. Mindketten Sárospatakon élnek, és református gyülekezet meghatározó tagjai. E könyvecskével Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony emlékének adóztak, akinek oly’ kedves otthona volt a sárospataki vár. Néhány tárgyi emlék is megmaradt tőle, ezért a receptek mellé „cum grano salis” egy kis konyhatörténeti és kultúrtörténeti ízelítőt is adnak. A korabeli metszetek részben Comenius művéből, az „Orbis pictus”-ból valók, amelyet a jeles pedagógus Sárospatakon írt, éppen Lorántffy Zsuzsanna bőkezű támogatásának köszönhető békés évei alatt.

Lorántffy Zsuzsanna a Példabeszédek könyvének „derék asszonya”. Naponta olvasta a Bibliát, amelyből erőt és bölcsességet merített. Cum grano salis” – „egy csipetnyi sóval” – mondja a latin szólás. Ételek leírásában gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel.

A könyvecske, amelyet kezében tart a Kedves Olvasó, ezt a címet kapta, mert recepteket közöl, mégpedig három fejezetben: 17. századi ételek, 17. századi édességek és hagyományos hegyaljai, hegyközi és bodrogközi ételek.

Tóth-Máthé 1936. július 7-én született Tiszalúcon. Az elemi iskola négy osztályának elvégzése után a Sárospataki Református Gimnáziumban 1946-ban kezdte meg középiskolai tanulmányait az angol internátus növendékeként. Erről az időszakról évtizedekkel később megírta Pecúrok című regényét, amely kötelező, vagy ajánlott olvasmány a református általános iskolákban.

Sárospatak után a debreceni református gimnáziumban tanult tovább, középiskolai tanulmányait végül a miskolci Kilián Gimnázium esti tagozatán fejezte be.

Részt vett az 1956-os forradalom eseményeiben: saját versét olvasta fel a miskolci Petőfi-szobornál. 1957-ben legalább háromezer jelentkező közül felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész tanszakára, ahol 1961-ben diplomázott. Kilenc esztendeig vidéki és fővárosi színházakban játszott (Veszprém, Békéscsaba, Győr, Thália és Vígszínház), filmekben is feltűnt, majd pályát módosítva az írásra tért át. Tóth Miklós színművészből – édesanyja vezetéknevét is fölvéve – Tóth-Máthé Miklós író lett. Novelláit országszerte közölték a korabeli lapok. Első kötete, A csokornyakkendős 1980-ban jelent meg, amit a mai napig több mint 30 könyv követett.