A sárospataki református templom története

Az 1538. esztendőt tekintjük a sárospataki reformáció kezdetének, amikor a wittenbergi reformációtól áthatott István presbiter pataki plébános (vélhetően Gálszécsi István) itt tevékenykedett. A reformált hitre tért patakiak első istentiszteleti helye a jelenleg római katolikusok által használt Árpád-házi királyok korában épült vártemplom volt. 1671. augusztus 5-én Báthori Zsófia – figyelmen kívül hagyva időközben elhunyt férje II. Rákóczi György vallását és anyósa Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony akaratát – a vártemplomot erőszakkal elvette az azt immár százötven éve használó reformátusoktól, és a római katolikusoknak adta.Ezt követően rövid ideig a reformátusok használatába került még, de a templom a jezsuiták hatására ismét elvétetett, s a reformátusok istentiszteleti hely nélkül maradtak. Tudós lelkipásztoruk a Thököly Imre jóvoltából leideni és franekeri egyetemen tanult Debreczeni Ember Pál, kora jeles egyházi személyisége volt, aki ebben a válságos helyzetben hűséggel pásztorolta a híveket, amíg lehetett. A jezsuiták megtiltották a reformátusok szabad vallásgyakorlatát, lelkészüket bezárták. 1703 és 1705 között a reformátusok a főiskolán tartottak istentiszteletet. 1705-ben a jelenlegi templom telkén a gyülekezet fatemplomot épített, majd 1726-ban egy nagyobbat, amelyben a diákság is elfért.– f